Vasárnap este a Baltimore Ravens
kikapott Washingtonban a Redskins ellen. Úgy a támadó egység, mint a védő
szekció tette a dolgát becsülettel. De a rookie irányító zsenit, Robert Griffin
III-t csak limitálni lehetett, megállítani nem. Egy a hosszabbításban berúgott utolsó másodperces field
goallal győzelmet aratott a hazai csapat. Joe Flacco, a Ravens irányítója is
odatette magát a maga 182 passzolt yardjával és 3 TD-jével. Noha dobott egy
interceptiont, mégis 121.4-es kiemelkedő ratinget ért el. Tipikusan az a meccs
volt, amikor a fiúk odatették magukat, fejüket lehajtva küzdöttek a csatában,
de az ellenfél, ha kicsivel is, de jobbnak bizonyult. Személy szerint nagyon
büszke voltam a teljesítményükre, kivétel nélkül minden egyes Ravens-játékos
teljesítményére.
Tegnap, a meccs utáni napon
kirúgták Cam Cameron offensive koordinátort, és a korábbi QB edző, Jim Caldwell
kapta meg a posztját.
Érthetetlen, logikátlan döntés.
Elsőre ezekkel a szavakkal tudnám kommentálni ezt a döntést. Mint ahogy fentebb
írtam, én személy szerint meg voltam elégedve a vasárnap este látottakkal,
egyáltalán nem volt lélektelen játék, nem volt nagy baklövés. Egyszerűen jobb
volt az ellenfél. Ezért érthetetlen a kirúgás számomra. A szezon során ennél
jóval pocsékabb játékot is láthattunk a baltimore-i alakulattól, például az
Eagles ellen sokkalta több hibát vétett a csapat egésze. Akkor még csak
pletykákat sem lehetett hallani edzőcseréről, vagy egyáltalán bárkivel való
elbeszélgetésekről. Ezért érthetetlen az egyik szempontból.
Azért érthetetlen a másik szempontból,
mert mint ahogy szintén fentebb megjegyeztem, nem tudnék senkit kiemelni, hogy
„na ő, ő miatta ment el a meccs…”, egyik csapatrész játékosa sem követett el
olyan hibát, ami miatt ki lehetne jelenteni, hogy „a védelem nem tette a
dolgát” vagy a „támadó egység nem hozta az elvártakat”. Mégis a támadó szekció
edzője lett eltávolítva. Érthetetlen.
Cam Cameron már a korábbi szezonokban
is tudott olyat húzni, amire a legjobban védekező csapatok is csak pislogtak.
Az idei szezonból elég csak két számot megemlítenem: 4th & 29. A hihetetlen feltámadás a
San Diego ellen tényleg nem ért semmit, utána két vereség jött. A Steelers
elleni jobban fájt, mint a Washington elleni, mivel a Pittsburgh csoport
rivális. Ezt is megértem. Azt is megértem, hogy ha valamit változtatni kell,
akkor most kell megtenni. Most még van idő a rájátszás megkezdése előtt. Mert
szinte biztos, hogy a Ravens bejut a playoffba, de egyáltalán nem mindegy, hogy
melyik helyen jut be. A mostani játékkal nem sokáig tartott volna az idei
playoff számunkra, ez is tény, valamit kellett lépni. Viszont a csapatok nagy
többségénél általában nem hoznak ilyen nagy horderejű döntést ilyen hirtelen. A
Ravens egyértelműen megnyomta a pánik-gombot a két vereség után.
Már csak azt tehetjük, még ha nem
is értjük teljesen a döntés miértjét, hogy kivárjuk, hogy kinek volt igaza.
John Harbaugh-nak, a Ravens vezető edzőjének (ő egyedül hozta a meg ezt a
döntést, mint ahogy később nyilatkozta is. Nem kérte ki a csapat kezdő
irányítójának, Joe Flacconak a véleményét sem.), vagy a megdöbbent, és tényleg
szükségtelen és érthetetlen volt ez a fajta változtatás.
A biztos az, hogy a következő
játékhéten nem más lesz az ellenfél, mint a Denver Broncos, Peyton Manninggel
és a remek elkapóival. Szó mi szó, el tudnék képzelni kellemesebb párosítást
is, mint a már csoportját megnyerő Broncos. A csata nagyon kemény lesz. Suggs
és Lewis még mindig kérdéses, és ki tudja, hogy lehet levédekezni egy ilyen
minden hájjal megkent, sokat megélt irányító legendát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése